Két év telt el azóta a bizonyos nap óta, hogy az Indominusz kiszabadult. Az a kislány rengeteg gondot és bajt okozott és még több halálért felelős. Egy nap és egy éjszaka alatt mindent tönkre tett, ami valaha a Jurassic Word volt. Néhány nap alatt minden vendéget elszállítottak, csak néhányan maradtak a szigeten. Több befogó és néhányan még akik nem tudnak más körülmények között élni, csak a dinók világában.
Ilyen volt a bátyám a barátnője és én. Igaz a drága bátyuskám, még akkor se aggódott miattam, amikor az Indominusz elszabadult. Hát igen mondjuk egy egész szigetnyi ember sorsa forgott akkor kockán, nem volt ideje rám. Igazából azt se tudja, hogy most hol vagyok. Nos ez jó kérdés.
Egy fa tetején ülök és közben igyekszem meggyőzni Rex-et, hogy nem én vagyok a vacsorája, hanem valamelyik növény evő. Persze csak én vagyok olyan ülye, hogy egy T-rex-et próbálok meggyőzni erről, de ez van. Tudtam, hogy nem fogja fel adni egykönnyen, de én se voltam az a fajta lány aki megfutamodik, csak mert egy őshüllő felkergeti a fára. Voltam én már nagyobb slamasztikában is. Mondjuk mikor az én kedves barátom Rex egyenesen Blue elé kergetett, aki meg azt hitte, hogy valami desszert vagyok. Na akkor csak az mentett, meg, hogy a bátyám rejtekhelye közelébe futottam éppen.
-Rex elég már! Miért kell ezt minden nap eljátszanod? Én akkor is Cloe maradok, aki születésedtől kezdve ismer téged!
A T-rex végre kíváncsian nézett a fára. Nem láthatott, mivel mozdulatlan voltam, de érezte, hogy ott vagyok. Megvártam míg a lélegzete lenyugszik, majd halkan dúdolni kezdtem neki. Mások biztos hülyeségnek tartanák, de Rex megnyugodott tőle. Hosszú percekkel később mély álomba merült, közben hangos puffanással a földön landolt.
Csendesen lemásztam a fáról, majd elhátráltam tőle. Gyors léptekkel távolodtam, majd amikor biztos lehettem benne, hogy már nem ér hamar utol futásnak eredtem. A sziget összes zegét-zugát ismertem mint a tenyerem. Hamar az egykori központhoz értem. Bár ez a terület védve volt a főbb állatoktól, de voltak olyanok akik még így is szabad járással berepülhettek az elkerített részre. Most azonban most egy pteranodon sem volt a környéken.
Átszaladtam a régi boltok és éttermek romjain, majd berohantam az épületbe. Néhány új láda volt az ajtótól nem messze amiken majdnem hasra is vágódtam. Mivel időben észre vettem őket, csak átlendültem felettük, de azért megtorpantam, hogy szemre vegyem őket. Ahogy elolvastam az ellátmány feliratot rögtön tudtam, hogy honnan jöttek. Azok akik fizetnek nekünk azért, hogy az állatokat újra befogjuk és a parkot újra vidámparkká tegyük minden második héten küldtek csomagot. Hideg élelem, szárított hús, konzervek és palackozott víz. Ez volt a legtöbb tartalma. Néha kaptunk új ruhákat, és üzemanyagot a generátorokhoz meg a járműveinkhez.
A mostani szállítmányban azonban voltak altató lövedékek és új vadász puskák, ami arra utalt, hogy kezdik a nagyobb állatok befogását is, vagy esetleg a B szigetről egy régebbi példány átszökött hozzánk. Az igazat megvallva még a saját szigetünkön élő dinoszauruszokkal is nehezen bírtak a befogók, de ha a második szigetről átjött egy példány nagyon nagy gondot okozott. Idegen volt neki a terep és nagy valószínűséggel amit területet akart magának már másik állat territóriuma volt.
-Nocsak a sáros ruhádból ítélve megint kint voltál a falakon kívül. Ha a bátyád megtudja nagyon dühös lesz rád-hallottam a hátam mögül Claire hangját.
Kihúztam magam, majd szembefordultam a nővel. Egykori kosztümét a két év alatt lecserélte ugyan farmerra és ingre, de nekem még mindig az a nő maradt aki tiszteletet parancsolt az alkalmazottjai között.
-Miss Dearing-mondtam udvariasan.
-Ugyan Cloe! Már két éve kérlek, hogy ne hívj így. Már nem vagyok olyan pozícióban.
-Nekem mindig a főnököm marad... Szóval Rex emiatt akart játszópajtásnak nézni-mutattam a fejemmel a ládák felé.
Claire arca elárulta, hogy nagyon nem szereti ha a T-rex-et Rexnek hívom. Vagy az nem tetszett neki, hogy a dínókat játszótársnak tekintem. Ez a nézete még nem változott meg. Most már elfogadta, hogy a dinók élőlények és éreznek, de szerinte nem lehetett rájuk teljes mértékben hatni. Mindig Owen példáját hozta, hogy bár kapcsolat volt közte és a raptorok között kicsúszott az irányítás a kezéből. Persze nekem az volt az érvem, hogy a végére még is a raptorok Owenre hallgattak, nem az Indominuszra.
-Jól hallottam, hogy a befogók megint készülnek befogni néhány állatott?-váltottam témát.
-Igen találtak egy pachycephalosaurus fészket. A tojásokat elviszik a régi helyükre, közben a szülő példányokat is viszik utánuk. Ott már működnek a kerítések.
-És megint a példányoknál tartunk?-kérdeztem.
Nem vártam választ. Levettem a pulóverem, majd a derekamra kötöttem. Szerettem ugyan itt lenni, hiszen minden gond és baj ellenére még mindig maga volt a csoda. A szigeten kívül minden olyan felgyorsult életet élt. Itt a leggyorsabb az volt, ha egy dinó üldözött.
-Legközelebb remélem jelzik, hogy ha jön egy helikopter. Nem jó dolog, ha valakit az egyik barátja hirtelen felindulásból játékszernek tart-jegyeztem meg.
Claire mondott valamit, de nagyon nem érdekelt. Felkaptattam a lépcsőn, majd bevettem magam az egykori irányítóközpontba. Egy ideje már újra volt értelme hiszen sok fajt csak az elektromos kerítések tartottak ott a helyükön. Az első technikusok között jött vissza Lowery, aki most ott ült a pultja mögött. Néma biccentéssel köszönt, majd vissza fordult a kijelzője elé. Nem sokat találkoztunk hiszen ő itt volt a homályos teremben én meg kint a szabadban.
-Cloe!-hallottam meg a nevem.
Rémülten kaptam a fejem a hang irányába. Owen ott állt nem messze tőlem, és nagyon mérgesnek tűnt. Nagyot nyeltem, majd mosolyt erőltettem az arcomra.
-Szia bátyó-mondtam.
-Megint a T-renél voltál igaz? Egész délelőtt vártam,hogy gyere segíteni, de te a szabadban rohangáltál?
-Hát nem volt sok választási lehetőségem. Rex bevadult a helikopter hangjától és...
-Cloe!-kiabálta le a fejem.-Megmondtam, hogy kerüld el a tyrannosaurust! Miért nem tudsz a nővényevőkkel foglalkozni?
-Talán , mert olyan vagyok mint te! Szeretem a veszélyt!
Mielőtt válaszolhatott volna, kimenekültem a helyiségből. Azt hittem ott nyugton lehetek, de tévedtem. Kirohantam a központból, majd az egyetlen pontra mentem ahol tudtam, hogy kijuthatok. A védőfalon kívül megint felvettem a pulóverem, majd osonva elindultam a régi épületféle. Az volt az én óvóhelyem. Megvolt az a szépsége, hogy mindig eltudtam rejtőzni a néha betévedő dinók elől. Ha pedig valamelyik még is megtalált, hamar megtanulta, hogy ne packázzon velem.
A nevem Cloe Grandy. Huszonnégy éves őshüllő mániás lány vagyok. Életem a veszély. Ha meghalok egyszer a kedven dinóm fog felfalni, bár remélem ez nem mostanában lesz. Gyere kalandozzunk együtt az egykori Jurassic Word területén. Bár úgy tűnik, hogy a kapuk zárva vannak, de én kinyitom neked, hogy velem tarthass.
